Chip 1996 April

home *** CD-ROM | disk | FTP | other *** search

/ Chip 1996 April / CHIP 1996 aprilis (CD06).zip / CHIP_CD06.ISO / hypertxt.arj / 9305 / HIGH.CD < prev next >

Wrap

Text File | 1995-04-15 | 32KB | 511 lines

@VSuperHighWay@N @VUSA 2000@N Szédületes fejlôdésre készülnek az ezredfordulóig az Egyesült Ållamokban az informatikai, ezen belül a számítástechnikai piac kis és nagy halai egyaránt. Az egyébként is rámenôsségérôl, olykor kíméletlen erôszakosságáról ismert piac részeseinek önbizalma újabb erôsítô injekciót kapott azzal, hogy Bill Clinton lett az ország elnöke és -- ami ebbôl a szempontból különösen fontos -- a technológiai fejlôdés iránt évek óta elkötelezett Al Gore az alelnöke. A Fehér Ház tehát zöld jelzést adott az új elképzeléseknek azzal, hogy 36 oldalas iparfejlesztési programját a gazdaság lendületbehozásához szükséges egyik legfontosabb dokumentumnak minôsítette. Az új elnök, aki ugyebár megválasztása elôtt is jelét adta annak, hogy tiszteli a jelképek erejét -- ezért például többször is szaxofont ragadva fújta el az elôzô generációnak a búcsúdalt -- rendkívül stílusosan a kaliforniai Szilikon Völgy egyik jeles cégénél, a Silicon Graphics Inc.-nél hirdette meg az új elveket. Ami igaz, az igaz, ez egy kissé kötelessége is volt, hiszen a számítógép üzletág vezéregyéniségeinek többsége már akkor támogatta Bill Clintont, amikor még korántsem volt biztos, hogy megnyeri a választást. Ennek ismeretében az sem volt meglepô, hogy újabb gondosan kidolgozott jelképként akkor, amikor Bill Clinton a Kongresszusban ünnepélyes keretek között többszáz millió tévénézô polgár számára is ismertette gazdasági terveinek legfontosabbjait, a First Lady, Hillary Rodham Clinton melletti egyik fôhelyet John Sculley, az Apple Computer fôtechnológusa foglalta el. Azt beszélik, hogy az 54 éves Sculley a Fehér Ház vezetô munkatársa lesz, de az is hírlik, hogy azon kiváltságosak között van, akik a Kék òriás, az IBM új elnökjelöltjeinek kis csoportját alkotják. Az amerikai gazdaságban tehát javában tart a rendszerváltás. Az elôzô kormányzat George Bush vezetésével kínosan igyekezettel ügyelt arra, hogy szövetségi pénzekkel ne támogasson olyan vállalkozásokat és fejlesztéseket, amelyeket szerinte magánforrásokból kell finanszírozni. Clinton elnök viszont pont ellenkezôleg: azt vallja, hogy a kormányzatnak nem csupán a kutatást kell támogatnia, hanem az eredmények hasznosítását is, ehhez pedig a költségvetésnek is áldoznia kell. Ennek szellemében úgy döntött például, hogy mégsem hagynak föl a Sematech nevû, félvezetôkutatással foglalkozó texasi cég évi 100 millió dolláros támogatásával. A lassan már ""clintonimics" néven emlegetett program emlékeztet arra, hogy a 60-as években a Pentagon és a NASA, azaz az ÿrkutatási Hivatal vásárolta meg az amerikai számítógép hardver termelés 50%-át, és ezzel szinte bábáskodott az iparág megerôsödésénél. Manapság a kormányhivataloknak ugyanezzel a módszerrel kell támogatniuk a technológiai fejlôdést -- véli a terv, és megfogalmazói szerint ehhez néhány év alatt a jelenlegi egyharmadával, évi 36,6 milliárd dollárral kell növelni a polgári célú kutatási és fejlesztési kormánykiadásokat. A teljes képhez tartozik, hogy a védelmi kutatásokra költött összeget viszont csökkenteni akarják, és a megtakarításokból finanszíroznák az információs szuperhighway hálózatot, amely hatalmas összegeket pumpálna a számítógép-iparba és a távközlésbe. @VA szuperhighway@N Megálmodói szerint az információtovábbítás legkorszerûbb hálózata legalább akkora változást hozna az amerikai gazdaságban, mint annak idején a földrésznyi ország autópálya-rendszerének kiépítése. A merész tervekre jellemzô, hogy az új rendszerhez képest állítólag a jelenleg 102 országban mintegy 10 millió embert összekötô Internet hálózat szinte primitív. Érdekes, de aligha véletlen, hogy annak idején az autópálya-hálózatot a mostani alelnök, Al Gore szenátor édesapja támogatta, a szuperhighway viszont a szellemi örökös szívügye. A mindennapokat forradalmasító rendszer rendkívül nagy teljesítményû adattovábbító hálózatának célja, hogy bárki rákapcsolódhasson, akinek számítógépe van. A felhasználási lehetôségek pedig szinte korlátlanok. A videokonferencia szolgáltatás egyszerû kis produkció egy ilyen hálózaton, aztán világtól elzárt területek orvosai röntgenfelvételeket továbbíthatnak segítségével a távoli klinikai specialisták képernyôire, otthon a számítógéppel egy gombnyomásra megrendelhetô a sokezres filmkínálat bármelyike, az elektronikus levelezés rutinmûveletté válik bárki számára, a hatalmas adatbázisok kapui megnyílnak majd sok tízmillió ember elôtt, tucatnyi könyv terjedelmének megfelelô adatot lehet továbbítani szempillantás alatt -- és még hosszasan lehetne sorolni a lehetôségeket. Az adattovábbítás hajszálvékony üvegszálakon történik majd, és az információk többezerszer gyorsabban száguldanak majd rajta, mint a jelenlegi digitális adattovábbító hálózatokon. A szinte beláthatatlan társadalmi és gazdasági hatás nyilvánvalóan élénken foglalkoztatja az üzletemberek fantáziáját. Ennek következménye pedig, hogy máris heves vita van Al Gore alelnök és az AT&T vezérigazgatója, Robert Allen között. A kormányzat ugyanis költségvetési pénzbôl akarja finanszírozni a hatalmas beruházást, amely eltartana mintegy tíz évig. Az AT&T, valamint az Egyesült Ållamok többi nagy telefontársasága, amelyek tulajdonában vannak a jelenlegi legnagyobb adattovábbító vezetékhálózatok, magánbefektetéseket és magánprofitot akar. Gore alelnök viszont azzal érvel, hogy a magántársaságoknak nem természetük, hogy kockázatos és hosszú távon megtérülô beruházásba fektessék a pénzüket, ráadásul itt hatalmas összegekrôl van szó. Azt a lehetôséget pedig Al Gore kifejezetten veszélyként emlegeti, hogy az új hálózat magántulajdonba kerülhet, ugyanis akkor ahhoz csak a tudományos és üzleti elit férhet majd hozzá, márpedig a cél éppen az ellenkezôje. A Fehér Ház támogatói között ezúttal ott van az IBM, az Apple és a Digital Equipment, hiszen teljes joggal azt remélik, hogy a szuperhighway megvalósulása tovább növelné a keresletet a számítógép-piacon. A helyi telefonforgalmat lebonyolító Bell társaságok is azt szeretnék, ha a kormányzat minél elôbb kiépítené a gerinchálózatot, és akkor majd ôk összekötnék vele az otthonokat, az egyetemeket, a hivatalokat, az üzleti megrendelôket. A teljes képhez tartozik, hogy idôközben a washingtoni Electronic Frontier Foundation arról próbálja meggyôzni a kormányzat illetékeseit, hogy takarékoskodjanak idôvel és pénzzel, vagyis használják a kifejlesztett Integrated Services Digital Network (ISDN) módszerét. Ezzel a technológiával a jelenlegi réz telefonkábeleken is hatásosan lehetne számítógépek közötti adatforgalmat lebonyolítani. Ellenlábasaik azzal kontráznak, hogy az ISDN csak álmegoldás, és nem elég gyors az egyre újabb igények kielégítéséhez. @VA csendes farmer közbeszól@N Miközben az információs forradalom újabb korszakáról a legmagasabb szinteken zajlik a vita, egy, a mezôgazdaságáról ismert amerikai állam csendesen bejelentette, hogy gyakorlatilag már meg is építette saját szuperhighway hálózatát. Iowa államban már szinte készen áll a III. évezred igényeinek megfelelô üvegszálas adattovábbító rendszer, és a tanulságokat szívesen megosztják bárkivel. 3500 km vezetéket már lefektettek, és néhány hónap alatt hozzáteszik a hiányzó 1000 kilométernyit is. A beruházást három éves vita és aztán többfordulós versenytárgyalás elôzte meg. A hálózat valószínûleg Iowa tulajdonában marad, és az üzemeltetésre adnak majd koncessziót. Egy éven belül üvegszálas vezetékrendszer kapcsolja majd össze Iowa egyetemeit, középiskoláit, könyvtárait, a különbözô szintû közigazgatási hivatalokat, és az egészségügyi intézményeket. A beruházás különben nem nélkülözi a pionír romantikát, mivel az információs forradalom fôparancsnoksága, vagyis a vállalkozás központja egy félreesô település elhagyott kutyaélelmiszer raktárában van -- nem akarták ugyanis drága irodaházra pazarolni a pénzt... @VSzámítógép ember helyett@N Az iowaihoz hasonló hálózat létesítésérôl már New Jersey államban is döntöttek a helyi törvényhozók, de a megvalósítás évekig is eltart. Ami igaz, az igaz, ebben sokan reménykednek is, mert a számítógép-felhasználás forradalmasításának állandó konfliktusa, hogy a változás feleslegessé teheti sok ember munkáját, és ha a létszám nem is csökken feltétlenül, mindenképpen a korábbitól eltérô képzettségû emberek kellenek az új feladatok elvégzéséhez. Az Egyesült Ållamok gazdaságának szolgáltató szektorában 1992-ben 860 milliárd dollárt költöttek információtechnológia vásárlására, és sokfelé hatalmas elbocsátások követték a fejlesztéseket. A biztosítótársaságok, pénzintézetek, kiadók, közlekedési vállalatok százai 30--40 százalékos leépítéseket hajtottak végre, miután megvették a számítógép vezérlésû telefonos automata információs rendszerüket. A géphangú ügyintézô egyre gyakoribb jelenség az Egyesült Ållamokban, és minden rendben is van egészen addig, amíg a polgár ügye besorolható a megtervezett kategóriák valamelyikébe. Ha viszont speciális problémája van, nos akkor meglehetôsen türelmesnek kell lennie, amíg eljut egy olyan hanghoz, amit valódi hangszálak gerjesztenek, és elôadhatja ügyes-bajos dolgait. @VPiaci részesedés@N A számítógép-piacot 1992-ben a korábban kezdôdött folyamatok határozták meg, és ez a nagygépekkel szemben a client/server környezet iránti igény erôsödését jelentette. Az összesített adatok szerint a világ számítógép-iparának nettó bevétele 104,5 milliárd dollár volt -- 2,5 milliárd dollárral kevesebb, mint egy évvel azelôtt. A legnagyobb részesedés a PC típusú gépeké volt (41,5%), a nagygépeké tovább csökkent (24,9%), a szuperkomputerek pedig ebbôl a szempontból a legszerényebb tortaszeletet kapták (1,9%). A szuperszámítógépek piacán különben idén továbbra is tart az ádáz küzdelem. Az év várható nagy eseményei között szerepel a MasPar cég MP-2 második generációs gépének megjelenése. Az MP-2 ötször gyorsabb lesz az MP-1-nél, és várhatóan 260 ezer--1,6 millió dollárba kerül majd. A cég fejlesztôi továbbra sem küzdenek a leggyorsabb címért, inkább az alacsony árakkal próbálják megôrizni piaci részesedésüket. A hírek szerint több gépet is megrendeltek tôlük egy új katonai radarközpont berendezéseihez. A másik újdonság a Convex C3840-ese, a léghûtéses vektor szuperkomputer, amelyhez gallium-arzenid félvezetôket használnak a minél nagyobb elektronsebesség és a minél alacsonyabb energiafogyasztás miatt. A Tennessee államban mûködô Arnold Légibázis már a második ilyen gépet veszi. A bázison fejlett szimulátorrendszert mûködtetnek, és az új számítógépet a Pratt & Whitney PW-4000 gázturbinás sugárhajtómûvének és az F-22 taktikai vadászgép továbbfejlesztett F119-es hajtómûvének tesztelésére használják. Mindezt egyre idegesebben nézi az amerikai piacon sokáig sikeres Fujitsu cég, amely idén újabb kísérletet tesz arra, hogy elkápráztassa az ùjvilágot: kapható lesz a világ leggyorsabb számítógépének kikiáltott VPP 500. Vevôkrôl még nem hallani, de a Fujitsu szakemberei bizakodnak, hiszen majdnem egy évi szünet után eladtak egy VPX 220-as modellt. Egy New York-i székhelyû olajkutató cég öt évre szóló lízingszerzôdést kötött a Fujitsuval, az ár 6 millió dollár, amelyben a szoftver és a szervizelés ára is benne van. A Fujitsu mindenesetre máris jelezte, hogy AP 1000-es gépével javában tartanak a kísérletek, de az a fontos, hogy létezik. Az Egyesült Ållamok továbbra is a szuperszámítógépeket gyártók egyik kedvenc vadászterülete lesz, már csak azért is, mert a becslések szerint a szövetségi kormányzat öt év alatt megkétszerezi a tavalyi 750 millió dolláros megrendeléseket. Az egyik lehetséges vásárló az amerikai atom-ütôerô egyik legfontosabb parancsnoki központja, a légierôhöz tartozó Offutt bázis Nebraska államban, mivel a hidegháború utáni korszakban a volt szovjet célpontok helyett újabbakra irányítják majd a rakétákat, és ehhez lényegesen módosítani kell a számítógéprendszert is. Ezzel együtt a piaci elemzések azt mutatják, hogy a szuperszámítógép-gyártók a következô három évben mindenekelôtt Dél-Koreában küzdenek azért, hogy az ô termékeiket válassza a tisztelt vevô. A Cray és a Convex jó esélyekkel indul, de várható, hogy az IBM Korea az ES9000/820-asokkal próbálja megszerezni a vevôket az orruk elôl. @VFélvezetô -- teljes siker@N Az ázsiai és amerikai piac tehát a gyártóknak komoly reménységet ad. Az amerikai befektetési tanácsadók is az öt legbiztosabb iparág között említik a félvezetôgyártást. A Texas Instruments becslése szerint 1993-ban a világon 17%-kal növekszik a félvezetôk iránti igény. Az Egyesült Ållamokban 25%-os növekedés várható, és ez azt jelenti, hogy a cégek évi bevétele eléri a 23 milliárd dollárt. Ugyanez a becslés azt jósolja, hogy Åzsia csendes-óceáni térségében 28%-kal, Európában pedig 13%-kal nô a félvezetôk iránti igény. Japánban a növekedés 5%-os lesz, és ezzel a bevétel 20,4 milliárd dollárra nô. A világ összes gyártójának 1993-as bevétele 70 milliárd dollár körüli lesz. Az amerikai fellendülés és a japán recesszió miatt nyolc éve elôször fordulhat majd elô, hogy az észak-amerikai félvezetô piac bevétele nagyobb lesz, mint a nagy versenytársé a Felkelô Nap Országában. A Clinton-kormányzat különben meglehetôsen elégedetlen azzal, ahogyan az elôzô kabinet védte az amerikai piacot a japán félvezetôk inváziója ellen, és ezért a korábbinál keményebb lépéseket fontolgat. A jelenlegi szerzôdés azt köti ki, hogy a Japánban forgalmazott félvezetôk egyötöde lehet külföldi, de ezzel aligha elégszenek meg a demokrata párti amerikai politikusok, akik tudják, hogy a gazdasági fellendüléshez létfontosságú az amerikai termékek exportjának növelése. @VÜzleti Intelligencia@N Az amerikai processzorpiac jelenleg legérdekesebb üzleti taktikáját az Intel követi, hiszen folyamatosan módosítgatja a várva várt idôpontot, vagyis az új processzor, a Pentium megjelenését. A legutóbbi ígéret májust emleget, de az érdeklôdôk már óvatosak, hiszen voltak korábbi idôpontok is. Az biztos, hogy az új PC-s processzort már figyelembe veszik új termékeikhez például a Compaq, a Dell, a Unisys, az AT&T tervezôi. Az Intel páholyból nézi a fejleményeket, hiszen a 486-os processzor iránti étvágy még hatalmas. A kaliforniai cég a tôzsdén is az egyik legszilárdabb, mivel a befektetôk bizalmát ugyancsak erôsítette, hogy tavaly a harmadik negyedévi, nagyon jónak tartott 1,4 milliárd dolláros forgalom a negyedik negyedévben 1,8 milliárdosra nôtt. Az Intelnek tehát nem sürgôs, kiváltképp azóta, hogy kiderült: még nem kell tartania a 486-os klónok elterjedésétôl, tudniillik a Cyrix cég idén legfeljebb 800 ezret forgalmaz majd, az AMD 486-osának megjelenése pedig az év közepe táján várható, amikor már valószínûleg ott lesz a piacon a Pentium is. Tény ugyanakkor, hogy a két üldözô a 386-os piacból 62%-ot már magáénak mondhat, tehát jövôre már komolyan kell számolni velük. Az Intel természetesen nem hagyja kicsúszni a kezébôl a 486-osban rejlô üzleti lehetôségeket. A cég máris bejelentette, hogy szövetkezett a VLSI Technology Inc. nevû céggel, így jövôre megjelennek majd a 386-os és 486-os processzor szuper energiatakarékos változatai, ami lehetôvé teszi, hogy a számítógépgyártók csökkentsék a noteszgépek akkumulátorainak tömegét, és az eddigi legkönnyebb masinákkal kápráztassák el vásárlóikat. Korántsem örülnek viszont a gyártók annak, hogy az Intel késlekedik a beígért új flash memóriachipekkel. A pehelysúlyú számítógépek, rádiótelefonok és merevlemez-kiváltók egyre népszerûbb alkatrészét az Intel alvállalkozóval, a japán NMB Semiconductor Co. céggel szállítaná, de a partner késlekedik, úgyhogy az Intel elkezdte sürgetni a másik beszállítót, a Sharpot, amelynek eredetileg csak egy év múlva kellene teljesítenie az elsô megrendeléseket. Az üzleti nehézségek azonban valószínûleg nem rendítik meg az amerikai chipkirályt, s egyelôre még elég erôs ahhoz is, hogy egyenrangú partnerként folytasson tárgyalásokat a szoftverpiac üstökösével, a Microsofttal. Az már szinte hagyomány, hogy az Intel szakemberei együttmûködnek a szoftvercégekkel, mert biztosak akarnak lenni abban, hogy a programok futtathatók az új processzorokkal is. E folyamatban egyedül az Apple nem vesz részt, mert saját programját készíti a Newton névre keresztelt számítógépekhez. @VA munkamániás csodagyerek@N Az Intel legbiztosabb partnere tehát a szoftver-üzletágban a Microsoft -- ki is lehetne más. A szoftvergóliát fejlesztôi egy ideje már dolgoznak azon a WinPad nevû programon is, amit speciálisan a kézben tartható számítógépekhez találtak ki. Az Intel számára különben figyelmeztetô jel, hogy a Microsoft nyáron megjelenô Windows NT-je lesz az elsô Windows, amely az ô processzoraikkal épített gépeken kívül az Intel processzorokkal nem kompatibilis Alpha AXP és R4000 chipeken is fut. Mindkét processzor RISC építésmódú, és annak a küzdelemnek a terméke, amit a DEC, illetve a Silicon Graphics leányvállalata, a Computer Systems folytat azért, hogy helyet szorítson magának az Intel uralta piacon. A Microsoft viszont egyre kevesebbeknek ad esélyt arra, hogy komoly versenytársak legyenek a szoftver-üzletágban. A sokat látott szakértôk egyértelmûen állítják, hogy a 37 éves munkamániás csodagyerek, Bill Gates birodalma már átvette az IBM helyét, vagyis egyértelmûen az egész számítógép iparág legfontosabb vállalata lett, és diktálja a tempót, megszabja a feltételeket a többieknek is. Érthetô tehát, hogy az életrajz-irodalom idei szenzációja volt, amikor végre megjelent az Egyesült Ållamok jelenlegi leggazdagabb milliárdosáról írt könyv, a Hard Drive. A szédítô üzleti karrier története maga is óriási üzleti siker, miközben senki nem felejti el, hogy Bill Gates életének java még hátravan... A Big Blue -- az IBM -- örökébe lépô Big Greent (a cég központja Washington állam Redmond városában, örökzöld fákkal beültetett környéken van), a Microsoftot a PC-tulajdonosok többnyire dicsôítik, a versenytársak viszont átkozzák. A Microsoft ugyanis állítólag a létezô összes üzleti praktikát, pénzügyi és reklámtrükköt bevetve körözi le a többieket. A világ PC-s programpiacának már csaknem felét magáénak mondó Microsoft ebben a pénzügyi évben várhatóan több mint egyharmadával, 3,75 milliárd dollárral növeli bevételeit, ami egymagában több mint a legfontosabb versenytársak eladási forgalma összesen. A Microsoft Excel például megállíthatatlanul legyôzte a Lotust (részben ennek tudható be, hogy a mintegy 5000 embert foglalkoztató Lotus májusban bezárja Puerto Rico-i üzemét), és az egykor szinte egyeduralkodó Worldperfect is a Microsoft Word mögé szorul. A gigantikus cég üzleti módszereit különben hivatalosan is vizsgálják, de eddig még nem bizonyítottak rájuk semmit. Az más kérdés, hogy a versenytársak számára az élet maga elegendô bizonyíték ahhoz, hogy tudják: a Microsoft nagymogulja, Bill Gates zseniális, de kíméletlen, és ezt a példát követik munkatársai is. Gates tudja jól és hirdeti is, hogy a hiperkemény piaci versenyben másképpen nem lehet egy cég sikeres, de ezzel nem szerez barátokat, bár ez aligha aggasztja ôt túlságosan. Az egyik legjobban átkozott módszert magától az IBM-tôl vették át, ez pedig nem más, mint a saját terveikrôl szóló hírek kiszivárogtatása, amellyel csírájában tapossák el mások fejlesztési programjait. A szakértôk különösen azt az esetet emlegetik, amikor a Microsoft az IBM ellen fordította saját fegyverét, és visszaszorította az OS/2 2.0-es változatának forgalmát pusztán azzal, hogy tudatta: hamarosan piacra dobja saját, hasonló operációs rendszerét, a Windows NT-t. Mindkét termék 32 bites, s képes kiaknázni az Intel legjobb processzorainak lehetôségeit, csakhogy az egyiket a piac új császára, a Microsoft neve fémjelzi, a másikat viszont ""csak" az IBM... @VA Rózsaszín Párduc ugrásra készül@N A világszerte több mint 300 ezer alkalmazottat foglalkoztató IBM az utóbbi két évben sorra szenvedte el a számára korábban elképzelhetetlen, megalázó vereségeket. Az üzleti veszteségek csak az elsô hideg zuhanyt jelentették, amit követnie kellett az elbocsátásokról szóló drámai bejelentésnek is. A mamutcég 50 éve nem volt olyan helyzetben, hogy alkalmazottainak tömegét kellett volna távozásra kérnie. A becslések szerint a létszámcsökkentés idén elérheti a 40 ezret is! A világ számítógép-iparának sokáig betonstabil vállalatát persze hiba lenne leírni egy pillanat alatt, de kétségtelen, hogy a Big Blue egyelôre még legfeljebb a Liliputban éppen feltápászkodó Gulliverhez hasonlítható. Az IBM elnök-vezérigazgatójának, John Akersnek nyilvánvalóan sokféle módon kell felelôsséget vállalnia azért, mert irányítása alatt a cég késve hangolódott rá az asztali termékekre, elveszítette dominanciáját más területeken, és történetének legmélyebb válságát éli át. John Akers úgy véli, hogy egész iparága bizonyos értelemben hullámvölgybe került, és azzal érvel, hogy évek óta dolgoznak saját reformjukon, de egy ekkora cég nem vetheti le a bôrét egyik napról a másikra. Ez igaz, de a bennfentesek emlékeztetnek arra, hogy John Akers 1985-ben, amikor kinevezték, azt jósolta, hogy tíz éven belül évi 180 milliárd dollár lesz a cég bevétele. Tavaly a becslések szerint 67 milliárd dollár folyt be az IBM számláira... Az is igaz ugyanakkor, hogy az IBM még Akers elôtt döntötte el: nem fékezi az Intelt a mikroprocesszor-piacon és a Microsoftnak engedte, hogy Bill Gates az operációs rendszereknek köszönhetôen az ország leggazdagabb embere legyen. Akkoriban az IBM-nek trösztellenes eljárással kellett küszködnie, tehát úgy látszott, hogy érthetôen önvédelembôl engedett szóhoz jutni másokat is. Késôbb azonban -- már Akers irányítása alatt -- tovább habozott, és csak arra összpontosított, hogy behozza lemaradását a PC piacon. John Akerst azonban kemény fából faragták, és nem akar távozni 58 évesen a cég élérôl. @K(Azóta távozott -- a@N @Kszerk.)@N òvatosságból mindenesetre elérte, hogy két, IBM-en belüli lehetséges utódja távozott. A marketing igazgató, John Conrades azért ment el, mert Akers lefokozta ôt, a tengerentúli IBM operációk felelôsének, Michael Armstrongnak pedig megmondta, hogy ne is álmodozzon elôléptetésrôl, így ô csalódottságában a Hughes Aircraft igazgatói székébe ült át. Hírek szerint több külsô sztármenedzser is szóba jött Akers utódjaként. A pozícióharc eredménye alighanem azon múlik majd, hogy a tulajdonosok és az igazgatótanács külsô tagjai ki mellett teszik le a garast. A hatalmi küzdelem közben a vállalatóriás természetesen mûködik, sôt a kényszerhelyzet miatt a korábbi években már ritkán tapasztalt módon keresi a vásárlók kegyeit. Az utóbbi idôk legsikerültebb amerikai IBM-termékbemutatóját tartották például az új nagyszámítógépek lehetséges felhasználóinak. Az IBM fejlesztôi megerôsítették a korábbi ígéretet, hogy nagy figyelmet fordítanak a párhuzamos feldolgozás elvén mûködô számítógép-családok tökéletesítésére, és megígérték, hogy néhány éven belül új mikrochip-technológia alkalmazásával elérik: búcsút lehet mondani a vízhûtéses masináknak. Azt természetesen csak remélhetik az IBM emberei, hogy a vásárlók hisznek nekik, és az új termékeikre való várakozás helyett nem vesznek mondjuk az AT&T, vagy a Hewlett--Packard már piacon lévô nagygépeibôl. Az IBM mézesmadzagja az ingadozók számára, hogy a régi gépeken használt MSV programokat futtathatják majd az új párhuzamos felépítésû IBM berendezéseken is. Ami a PC-piacot illeti, az IBM PS/Value és a PS/I kezdeti sikerébôl arra lehet következtetni, hogy a Big Blue legalábbis elkezdte visszaszerezni piaci pozícióit, jóllehet az eredményei meg sem közelítik például azt a bevételt, amire a Compaq a ProLinea gépek tavaly júniusi piacra dobásával tett szert. Az IBM azonban nem adja fel, és keresi a kiutat. A legfontosabb természetesen a termékfejlesztés, de azért a reklámot sem kezelik félvállról. A sikeres hírverés érdekében még a hagyományokkal is hajlandók szakítani, és európai kampányaikhoz megvették a Disney cégtôl a világszerte népszerû, kedves Rózsaszín Párduc figurát. Valahol azonban még ez is jelképezi az IBM utóbbi éveinek lemaradásait, tudniillik az Egyesült Ållamokban nem használhatják a Rózsaszín Párducot, mert valaki más az orruk elôtt megvette a használati jogát... @KMartin-Kovács Miklós@N